A teljesség felé

„A végső ajándék a mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség,
amely semmivel sem mérhető.”

A 2023-ban 110 éves évfordulóját betöltő költő szavaival élve:
„Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan ragyogásként kibontakozik benned a
végleges állapot, melyben azonos az élet és halál. A végső ajándék a mozdulatlan tánc, ízen-túli
édesség, amely semmivel sem mérhető.”

Emberi mivoltunk lényegi indíttatásaival foglalkozik tehát a táncelőadás. Mert bár egyszerű, egyedi létezők vagyunk, hétköznapi alakok, akik apró-cseprő napi gondjaikkal küszködnek, akik másokkal vitáznak, háborúznak, felőrlődnek a mindennapok kihívásaiban, mégis mindannyian a harmónia időtlen végtelenségére vágyunk.

Az előadás koreográfiája azt közvetíti felénk, hogy egyszer csak eljön a pillanat, amikor megállunk és felnézünk a mobiltelefonunkból, kilátunk a stresszből, a szorongó mindennapokból, a gondok halmozta keresztjeinkből, és körülnézünk, észrevesszük, hogy mi van körülöttünk: rácsodálkozunk az életre, a természetre, rácsodálkozunk az égre, meglátjuk a mindig szikrázó napot, az emberi lét valós iránymutatóit, és meghalljuk ezekben magunkat. Azt, hogy valójában kik is vagyunk akkor, amikor egyszerűen csak lélegzünk. Amikor pusztán létezünk.

Ahogyan az együttes visszatekint az elmúlt húsz évére, az útra, amit bejárt, úgy jár be egy utat ez az előadás is: a táncosok törékeny, tudatlan létezőkként indulnak el az úton, és a nehézségek árán felismerik az élet nagyszerű voltát, a teremtés szárnyat adó csodáját. A bejárt út válik igazán lényegessé, az, hogy mindig, minden helyzetben van választásunk. Az a fontos tehát, hogy hogyan járjuk az utunkat.