Prospero, avagy a Vihar-sziget

Prospero, avagy a Vihar-sziget

PROSPERO, AVAGY A VIHAR-SZIGET

SHAKESPEARE VIHAR CÍMŰ MŰVE NYOMÁN SZABADON

Shakespeare-évben milyen egyértelmű feldolgozni egy Shakespeare művet? De vajon nem azért kéredzkedett-e fel az előadásaink közé, mert üzenni akar valamit a mának, ami aktuális lehet az embereknek?
Mikor az embert megbántják, elárulják vagy becsapják: harag, düh, csalódás, keserűség, fájdalom, bosszúvágy akár egyszerre zúdulhat rá – valószínűleg, mindenki tudná bővíteni a listát, és talán mindenkinek van ilyen személyes listája a lelke mélyén – bizony, kisebb vagy inkább nagyobb vihar, igazi cunami tombol az ember lelkében.
Prospero története, ha jobban megnézzük, a hétköznap bármely pillanatában elénk ugrik. Veled is megtörtént már talán, mikor hozzád közelálló emberek, akár barátok, megkérdőjelezték emberi értékeidet, megbélyegeztek, elutasítottak, így valójában kitaszítottak, száműztek világukból.
A Vihar című művet alapul véve kalandozunk világunkban. Shakespeare utolsó színműve, esszenciálisan foglalja össze a lélek történéseit, jellegzetességeit. Mikor nem is számítasz rá, megtörténik. Ismerős a helyzet?
Képesek vagyunk-e a sértettségünk felé emelkedni, és valóban elengedni a bűnt, a bűnöst, és valami többet látni az életben?

Helyszínünk a Vihar szigete, melyben az entellektüel és az ösztöni világ energiái csapnak össze, hogy végre pontot tegyenek egy árulás végére. Prospero azonban nem csak környezete körül szeretne rendet tenni, hanem saját lelki világában is szeretne számot vetni múlékony élete felett. Az emberek ösztönös és tudatos harcai felett a szerelemben találja meg a reményhez vezető utat, de ezt nem ő, hanem lánya, Miranda számára ajándékozza ő és az élet.
Prospero, aki a sziget magányában kiépítette saját világát, kész újra felülbírálni döntéseit, hogy átruházzon a következő generáció számára egy olyan kincset, amivel talán az utókor jobbá teheti környezetét és viszonyulását embertársai felé.

Prospero: Bán János
Táncművészek: Szarvas Krisztina, Szilvássi Anna (FH), Csizmadia Tamás, Frigy Ádám, Krizsán Dániel, Matkovics Norbert, Mészáros Gergő, Radvánszki Beatrix, Haruka Kobayashi, Nagy Andrea
Díszlet: Oroszy Csaba
Zene: Gergely Atilla, Szirtes Edina/Mókus
Dramaturg: Oláh-Horváth Sári
Tanácsadó: Hegedűs Sándor
Koreográfia: Nemes Zsófia