AGAPÉ

AGAPÉ

A PR-Evolution Dance Company bemutatója: 2020 október 6., Nemzeti Táncszínház

Agape_FB-Post-1200x630 (1)

„Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak.” Szophoklész: Antigoné (523)

Már Jézus eljövetele előtt is létezett az agapé, a szeretet legtisztább formája, mely önzetlen, feltétel nélküli, tevőleges és megbocsátani képes.

Sokan vannak, vagyunk, akik úgy érzik, hogy zsákutcába jutottak, elmerülve a külső valóság egyeduralkodó hiedelmében. Árnyképeket kergetnek önmagukról, mindig jobbat és többet akarva elvesznek az elégedetlenségben, elfelejtik, hogy mi a szeretet. Mit látunk, ha a tükörbe belenézünk? Egy képet. És mit szeretnénk látni helyette? Egy képet.

Az agapéról szerettünk volna beszélni, megmutatva az életből kiragadott helyzeteken keresztül, de ha körülnézünk, nem látunk mást, csak hogy a mindennapok tele vannak a jól ismert Nárcisz és Ekhó történet variánsaival, tettes és áldozat játszmákkal. A pszichológusok szerint a nárcizmus jelenléte társadalmunkban növekvő tendenciát mutat. Kergetünk mindenféle vágyálmot, ki a pénzt, ki a hatalmat, ki a megbecsülést, ki a sikert… De mi az, ami igazán hiányzik az életünkből, a hétköznapjainkból? Az agapé.

Az agapé tanulható, nem ösztönös megnyilvánulás. Talán zavarosnak látjuk, de tovább kell mennünk az úton, mert az a játszmákon túlra vezet, oda, ahol elérjük a legbelső önmagunkat, ahol békét és otthont találunk. Oda, ahol találkozunk magunkkal, a mindenséggel – végre megérkeztünk, itt van az agapé.

PR_004 (1)

Fotók: Mészáros Csaba

Az előadásban 7 táncos: 2 fiú és 5 lány (Bakonyi Fruzsina, Guzmics Petra, Tóth Rebeka, Hoffman Luca, Safranka-Peti Zsófia, Füzesi Csongor, Nagy Csaba Mátyás) a társulatra jellemző kortárs és pantomim elemeket is vegyítő, erős karaktereket felvonultató mozgásszínházat varázsol a színpadra Gergely Attila komponált és szerkesztett zenei matériájára.

Sajtó: Tánckritika.hu